Nem teljesítjük az EU megújuló energia célkitűzéseit – és akkor mi van?

Nem áll túl sok eszköz Brüsszel rendelkezésére, hogy betartassa a tagállamokkal a 2020-ig vállalt megújuló célokat. Mivel hazánkban a támogatási rendszer átalakítása folyamatosan csúszik, így egyre távolabb kerülünk a célok teljesítésétől. Az EU ilyenkor akár pénzbírságot is kiszabhat, de lehet, hogy nekünk még ezzel együtt is megéri nem tartani a menetrendet.

Meglehetősen homályosak egyelőre azok az eszközök, amelyekkel az EU beavatkozhat, ha úgy ítéli meg, hogy a tagállamok nem teljesítik a 2020-ig vállalt megújuló energia célkitűzéseket. Bár az egyes országok teljesítményét Brüsszel ilyen szempontból is folyamatosan figyeli, de az első komolyabb áttekintésre és újragondolásra csak 2015-ben kerül majd sor. Ekkor vizsgálja ugyanis felül az unió, hogy a tagországok hogyan állnak a saját cselekvési terveikben lefektetett forgatókönyvekhez képest.

A Megújuló Cselekvési Terv éves célkitűzései

A Megújuló Cselekvési Terv éves célkitűzései

Mint hogy Magyarországon a zöldenergia támogatási rendszer átalakítása késik, az elmúlt 2-2,5 évben pedig nem történt számottevő beruházás ezen a területen, egyre messzebb kerülünk attól, hogy a mostani 7 és 8 százalék közötti megújuló részarányt 2020-ig 14,65 százalékra bővítsük.

Ha valamelyik tagállam a brüsszeli ráhatás ellenére sem érné el a vállalt szintet 2020-ig, úgy az irányelv szerint az EU pénzbüntetést szabhat ki az adott tagállamra. Ennek nagyságrendje három tényezőtől függ: mennyivel marad el az ország a céltól, mennyi ideig nem képes teljesíteni a vállalást, illetve mekkora elrettentő ereje van az összegnek.

Minderre azonban mindeddig nem dolgoztak ki az unió vezetői semmiféle mechanizmust, vagyis nem tudni, hogy ha például Magyarország 2 százalékkal elmaradna a célértéktől, és ez az állapot három évig fennmaradna, milyen képlet alapján számolnák ki az ezért járó büntetést. Amennyiben Brüsszel komolyan gondolja ezeket a célkitűzéseket, mihamarabb elő kellene állnia az erre vonatkozó adatokkal, hiszen az energetikában több év alatt elkészülő beruházásokról van szó. Tehát ahhoz, hogy a kilátásba helyezett büntetés megfelelő ösztönzőként hasson, minél előbb ismerni kell a számokat.

Másfelől viszont az EU helyzete egyáltalán nem egyszerű, hiszen a büntetési mechanizmust úgy kellene kialakítania, hogy amellett ne érje meg a tagállamoknak eltérni a célértéktől. Hiszen könnyen előfordulhat, hogy a pénzbüntetés kevesebb, mint amennyit Magyarország gazdasága a megújuló energiákra fordított támogatás visszafogásán spórol, vagyis éppenséggel megérheti nem teljesíteni a vállalást.

Nem a büntetés azonban az egyetlen eszköz. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy amennyiben nem érik el a célkitűzésben szereplő részarányt, úgy olyan országokból vegyenek át zöldenergiát, ahol többlet keletkezett a vállaláshoz képest.

Ezzel azonban hazánk Megújuló Energia Cselekvési Terve nem számol. A dokumentum ugyanis kijelenti: „a zöldáram-termelés terén Magyarország nem tervez importot, de a partnerországokkal kötött megállapodások esetén nyitott az exportra”.

A minimum-forgatókönyv a cselekvési terv szerint

A minimum-forgatókönyv a cselekvési terv szerint

A magyar cselekvési terv egyébként a zöldenergia lassú felfutásával számol 2017-ig, mivel addigra az elképzelések szerint még csak 10,7 százalékra kellene növelni a megújulók részarányát a fogyasztásban. 2018-ra ellenben már 12,3 százalékkal számol, ami további két év alatt 14,65 százalékra emelkedne. A mostani helyzetből kiindulva reálisabb képet fest viszont a minimális ütemterv, amely értelmében 2017-18-ra még nem lépnénk át a 10 százalékos részarányt, miközben 2020-ig csak 13 százalékos célt valószínűsít.

YouTube videó

Visszakövetések

  1. [...] közelebb vihetné hazánkat a 2020-ig Brüsszel felé vállalt megújuló energia célok megvalósításához. Legutoljára ugyanis 2006-ban lehetett kvótát nyerni szélerőmű építéséhez, igaz, az akkor [...]