Tényleg érdekel, hogy Paks megtérül?

Rendkívül érdekes a médiában folyó vita arról, hogy a paksi atomerőmű bővítése megtérül-e majd, mert a kritikák a beruházást úgy mutatják be, mintha a jelen gazdasági körülmények között bármilyen más energiatermelő egység megtérülne Magyarországon. Pedig az elmúlt évek tapasztalatai messze nem ezt mutatják.

Megtérül a paksi bővítés? – úgy tűnik, az elmúlt hetekben az új atomerőművel kapcsolatban ez a kérdés állt a középpontban. Az erről szóló anyagok meglehetősen negatív színben tüntették fel az államot, amely rossz gazda, hiszen olyan beruházásba vágott bele az orosz megállapodás aláírásával, ami – a gazdasági elemzések alapján – az élettartam idején belül nem térül majd meg.

Mindez azért furcsa, mert eszerint az állam – vagyis a nevében eljáró MVM – mellett rossz gazda volt az elmúlt években az E.ON, a GDF Suez és az RWE is. Nem épült ugyanis olyan erőmű Magyarországon, amely a jelenlegi állás szerint egy gazdaságilag is értelmezhető időtávon nyereséget hozna, holott ezek a beruházások meg sem közelítették a paksi atomerőmű bővítésének nagyságát.

Az egyik legjobb példa erre a Dunamenti Erőmű G3-as blokkja. A gáztüzelésű, 407 megawattos egységet még 2010-ben adták át, ám az erőmű francia tulajdonosa, a GDF Suez idén már leállította volna a termelést, ha nem jön a tulajdonosváltás. Három év alatt ugyanis az ország egyik legmodernebb blokkja odáig jutott, hogy hónapokig nem állított elő villamos energiát, vagyis a beruházás megtérülése az eredetileg tervezett 8-10 év helyett fényévnyi távolságba került.

Gönyűi Erőmű

Gönyűi Erőmű

Ugyanebben a cipőben jár az E.ON Gönyűi Erőműve. A 2011-ben átadott 433 megawatt kapacitású blokk ugyancsak minimális kihasználtsággal üzemel, a német tulajdonos pedig csak hosszas mérlegelés után döntött a továbbműködtetésről. Ezeknél az erőműveknél nem a magyarországi helyzet okozza a problémát, hanem az európai piaci viszonyok, amelyek miatt évek óta alacsonyan áll a nagykereskedelmi villamosenergia-ár. Tehát az erőművek bevétele erősen korlátozott, miközben a fűtőanyag díja magas maradt.

De jól látszik az is, hogy a ma rendkívül olcsónak számító szénnel üzemelő erőművek sem számítanak jó befektetésnek. Nem véletlenül állította le 2010-ben a német RWE és az MVM a Mátrai Erőmű bővítését. A két tulajdonos milliárdokat bukott az előkészítéssel, ám itt a szén-dioxid kvóta piac kiszámíthatatlansága jelentett túl nagy kockázatot (az egyéb szerződéses aggályok mellett) a megtérülésben.

A zöld energiatermelés pedig ahhoz még gyerekcipőben jár, hogy piaci viszonyok között is megálljon a lábán. Az, hogy egy beruházás az állami támogatás miatt esetleg megtérül, az a most vizsgált szempontból nem releváns.

Jól látszik tehát, hogy ma piaci alapon erőművet építeni gyakorlatilag lehetetlen. Ugyanakkor a Mavir kapacitás-előrejelzéséből kiderül, hogy két évtized távlatában Magyarországnak mintegy 6500 megawatt új erőművi kapacitást kellene beépítenie. Vagyis innentől kezdve nem az a kérdés, hogy az állami beruházással készülő erőmű megtérül-e, hanem az, hogy ha az nem épül meg, lesz-e más helyette, ami biztosítja az ország energiaellátását.

Létesítendő kapacitások (Forrás: Mavir)

Létesítendő kapacitások
(Forrás: Mavir)

Márpedig innen nézve a paksi bővítés egyfajta közszolgáltatásként fogható fel, hiszen az állam olyasvalamit hoz létre, ami ugyan piaci alapon nem térül meg, de a közösségnek szüksége van rá. Hasonlóan, mint mondjuk egy település közvilágításánál, amelynél sosem várjuk el, hogy annak kiépítése megtérüljön, mert más jellegű hasznot hoz.

YouTube videó

Hozzászólások

  1. DGy mondta:

    Kedves EnergiaFocus,

    engem is érdekel a tervezett paksi atomerőmű bővítésének megtérülése, ezért figyelmesen próbáltam követni gondolatmenetedet. Engedj meg néhány megjegyzést.

    Részben jogos az észrevétel, hogy számos erőmű gazdaságtalanul üzemel, vagy éppen leállásra kényszerült ma Magyarországon (is). Ennek oka viszont nem az, hogy a beruházásról szóló pénzügyi döntések eleve elhibázottak voltak, hanem az, hogy Európa-szerte a (i) a kötelező átvétel rendszerében betáplált, zéró növekményköltségű áram kiszorítja (ii) a relatíve rendkívül megdrágult földgáz bázisán működő erőműveket, (iii) miközben a karbonkvóta árak összeomlottak. Ez érinti a GDF-Suez, az E.ON és az RWE európai CCGT blokkjait, de megjegyezném, hogy az RWE Mátrai Erőműve nem veszteséges, minthogy lignitet tüzel, a bővítésről való lemondás pedig éppen gazdaságossági kérdés.

    A vizsgált szempontból éppenhogy releváns a kérdés, vajon meddig tartható fenn az a helyzet, hogy valódi üzleti alapon nem lehetséges megtérülő áramtermelő projektet tervezni, mert a zöldenergia tőkeberuházása nem tükröződik a nagykereskedelmi árakban, miközben – megtérülésének garantálására (!) – költségei a létesítési támogatásokat leszámítva megjelennek a végszámlákban (a létesítési támogatás pedig az adókban).

    Ha a klímavédelmi megfontolásokat komolyan vesszük, akkor például egy ésszerű, az externális költségeket beárazó karbonadóval lehetne piaci alapra helyezni az áramtermelést, illetve erőműlétesítést, természetesen valódi – vagyis a mainál lényegesen magasabb energiaárakkal.

    Ennek hiányában marad a jelenlegi őrült maszatolás: legyen az áram zöld, de ne fizessük meg az áramárban, lehetőleg az adókban sem, miközben garantáljuk a beruházásuk megtérülését. Így persze erős korlátai vannak a létesítésnek, tehát ha – mondjuk selejtezések miatt – teljesítőképesség-hiány lépne fel, akkor tekintsük gyorsan közjószágnak/közszolgáltatásnak a konvencionális és nukleáris erőműveket is, és ne kérdezzük a megtérülést, mintha katedrálist építenénk. Sőt, örüljünk, ha valaki meghitelezi (az államnak), minthogy megtérülési várakozással senki más nem venne fel rá hitelt.

    Tehát úgy teszünk, mintha nem vennénk észre Paks esetében (sem), hogy a gazdaságnak (vállalatok és háztartások) kell kitermelnie a tőkeberuházás kamatos fedezetét a berendezés szállítójának megtérülési (!) szempontjai szerint,

    Normálisak vagyunk?

    • EnergiaFocus mondta:

      Kedves DGy!

      Nehezen tehetnénk úgy, mintha nem a magyar gazdaságnak kellene kitermelnie az új Paks árát, mivel ez minden állami beruházásra, így természetesen erre is igaz.
      Lehet azon gondolkodni, hogy a következő 5-10 évben alakulhat-e úgy a gazdasági helyzet Európában, hogy gazdaságossági alapon is megéri majd erőművet építeni. De ha eltelik ez az időszak, és még mindig nem tolonganak a befektetők, akkor már kissé kapkodós lenne összehozni egy ilyen méretű állami beruházást. Főleg úgy, hogy közben a hazai erőműpark tovább öregszik. Vélhetően ekkor az államot azért bélyegeznék rossz gazdának, mert az nem cselekedett időben az ellátásbiztonság fenntartása érdekében.

      • DGy mondta:

        Kedves EnergiaFocus,

        megtisztelő válaszodból úgy tűnik, nincs alapvető nézeteltérés közöttünk, hiszen Te sem gondolod másként, mint hogy ténylegesen gazdasági kérdésről van szó.

        Én csak arra utalok, hogy értelmes volna ebben az esetben (is) a beruházás költségeit a termék árában elismerni és ennek révén kitermelni. És egészséges esetben az állam dolga a szabályozói környezet megfelelő kialakítása volna, nem pedig a “közszolgáltatás”, ami létezik ugyan (lásd közigazgatás, rendfenntartás), de nem gazdasági kategória.

        Ha Paksról beszélünk, akkor csak két kérdés marad. Az első az, hogy a 15 év múlva várható teljesítőképesség-hiány pótlására tényleg ma kell-e lépni. A második az, hogy milyen alapon dönt az állam “jó gazda” módjára a szóba jöhető energiaforrások, illetve technológiák között.

        Úgy is kérdezhetem, hogy “jó gazda” módjára miért nem építtet államunk naperőművet, vízerőművet, szenes vagy geotermikus erőművet, avagy éppenséggel fúziós reaktort. Hiszen áramra szükség van, kerül amibe kerül a megfizethető energia :)

        Üdv: DGy

        • wasd mondta:

          Tisztelt DGY!

          Kedves családi barátunkat 1987(!)-ben az V. blok építéséhez vették fel. Az atomerőmű bővítése a végletig el lett halasztva, ha hogy figyelembe vesszük, a legoptimálisabb esetben is 10 év a engedélyeztetés+tervezés+építés+üzembehelyezés. Megitélésem szerint egyáltalán nem korai most elkezdeni, sőt!

          A széntüzelésű erőművek ennél jóval rövidebb idő alatt készülnek el, bizonyára ezek is elő fognak kerülni hamarosan.

          A fúziós energia a legoptimálisabb előrejelzések szerint is még 50(!) évnyi fejlesztést igényel. Jelenleg másodpercekben(!) mérik azt az időintervallumot amíg a fuziós reakciót fennt tudják tartani.

          A kontinentális éghajlatú Európában naperőművet vagy különböző fotovoltaikus elemeket telepíteni, nem célszerű. Egyszerűen a kinyerhető energia kevés és az is rendkívül ingadozó.

  2. salv mondta:

    “Ezeknél az erőműveknél nem a magyarországi helyzet okozza a problémát, hanem az európai piaci viszonyok, amelyek miatt évek óta alacsonyan áll a nagykereskedelmi villamosenergia-ár.”

    “Az egyik legjobb példa erre a Dunamenti Erőmű G3-as blokkja. A gáztüzelésű, 407 megawattos egységet még 2010-ben adták át, ám az erőmű francia tulajdonosa, a GDF Suez idén már leállította volna a termelést, ha nem jön a tulajdonosváltás. ”

    A fenti ket allitas ellentmondasban van egymassal. Miert eri meg a Dunamenti eromu uj tulajdonosanak uzemeltetni a G3-as blokkot, miutan a GDF-nek nem erte meg? Azert, mert az uj tulajdonos ceg fo emberet Garancsi Istvannak hivjak, aki a miniszterelnok kedvenc focicsapatanak tulajdonosa, es “veletlenul” az egyik foszereploje a offshore gazbizniszenek: http://index.hu/gazdasag/2014/01/28/garancsi_istvan_es_nagy_gyorgy_az_offshore_gazbizniszben/