Nagyon rosszul jártak a vidéki energiaszolgáltatók a közműadóval a budapestiekhez képest. Habár a fővárosban arányaiban egy méterre jóval több fogyasztó jut, mint a ritkábban lakott vidéki régiókban, a közteher mindenkinek egyaránt 125 forint méterenként. Van olyan megoldás, amellyel a vezetékadó arányossá válna, mégsem csökkenne emiatt a kormányzati bevétel.
Jelentős aránytalanságokat mutat a szolgáltatók között a január 1-jén bevezetett közműadó. A méterenként 125 forintos közterhet ugyanis minden telekommunikációs, energia- vagy vízszolgáltató cég egységesen fizeti annak ellenére, hogy fajlagosan egy ritkábban lakott vidéki térségben jóval nagyobb az adófizetési kötelezettség, mint Budapesten, vagy más nagyvárosban.
Az EnergiaFocus.hu az áramszolgáltatók esetében vizsgálta meg az arányokat. A hazai villamosenergia-hálózat teljes hossza alapján az egyetemes elosztókra idén mintegy 18,5 milliárd forint közműadó rakódik.
Ennek legnagyobb részét az E.ON állja: a 18,5 milliárd forint 51 százalékát, vagyis 9,4 milliárdot kell befizetnie, miután a hálózatból is éppen ekkorra rész tartozik a német hátterű cég területéhez. Ugyanakkor a több mint 5,5 millió hazai áramfogyasztónak csupán 45 százalékát látja el az E.ON.
Közműadó megoszlása
Ennél is aránytalanabb a helyzet az EDF Démásznál, mivel az elosztó hálózat 20 százalékára az iparág által összesen fizetendő vezetékadó 22 százalékát (4,1 milliárd forintot) kell befizetnie, miközben a magyarországi villamosenergia-felhasználóknak mindössze 14 százaléka ügyfele a cégnek. Ehhez képest a félig budapesti Elmű-ÉMÁSZ cégcsoport a fogyasztók 41 százalékát szolgálja ki, a közműadóból mégis csupán a szektorra vonatkozó 18,5 milliárd forintos összeg 27 százaléka, tehát 5 milliárd jut.
Az EnergiaFocus.hu szerint az aránytalanság megszüntethető lenne anélkül, hogy a közműadóból származó költségvetési bevétel csökkenjen. Egyrészt a nagyvárosi és vidéki területek közti elosztási különbségek miatt ma is létezik a magasabb költségek kompenzálására egy úgynevezett országos kiegyenlítő mechanizmus. Így logikus megoldás lenne a közműadó bevonása az elosztótársaságok közötti kompenzációs rendszerbe, még akkor is, ha a közműadó önmagában nem elismert költségelem.
A másik megoldás az lehetne, ha a jelenleg egységesen méterenként 125 forintos adónemet a jövőben differenciáltan, településtípusonként, illetve kül- és belterületi hálózatok szerint határoznák meg. Így a közteher mértéke csökkenne a vidéki, ritkábban lakott településeken, míg ennek kompenzálására emelkedne a nagyvárosi, sűrűn lakott területek fajlagos közműadója.